A mézeskalácssütés titka mindössze annyi, hogy tudjunk különbséget tenni a sok recept között. Azok, amelyek kevés szódabikarbónával (sütőporral) készülnek, és egyébként 1 napig állni kell hagyni a tésztát, azok a díszeknek való receptek. Ott ugyanis fontos, hogy a tészta jól kezelhető, könnyen szabható legyen, és sütéskor ne púposodjon fel, hisz ezeket könnyű díszíteni, írókázni, és ez alkalmas házikók, és más dísztárgyak elkészítéséhez is. Másmilyen a recept, ha a mézeskalácsot kifejezetten megenni, aprósütinek készítjük. Ekkor a tésztát csak annyit pihentetjük, amennyi idő alatt meghűl (a langyosított méz miatt meleg). A szódabikarbóna ugyanis, ahogy folyadék éri, elkezdi az elbomlását, vagyis az éjszakán át pihentetett tésztákban teljesen elbomlik, mire sütésre kerül, így nem lesz olyan puha, levegős a mézesünk.
A másik titok, hogy nem szabad a lisztet túladagolni. Ragacsosnak tűnik, amikor összekeverjük, de amint meghűl, könnyen kezelhetővé válik, a zsírtartalom is segít ebben.
A harmadik, amire ügyeljünk, a sütés ideje. 8 perc általában elég, még frissen sülve puha, hajlítható, világos, de ha kihűl, akkor pont jó lesz.
Az ehető kalácsot éppúgy írókázhatjuk, az íróka hamar száradó legyen, és soha ne tegyük vissza a sütőbe szárítani. Alább az én, 10 éves receptem olvasható, ezt már az idén sütöttem. Nálunk 2-3-szor is sütésre kerül az advent idején, mert a gyerekek szeretik, és megeszik azonnal.
